A leírás röviden: Carlo Goldoni közkedvelt Mirandolinája,  a sármos, hol bájosan bumfordi, hol karcosan éles, hol melankolikusan rezignált, hol harsányan mulattató hangvételű komédia. A darab egyértelműen az olasz mester klasszikusa, de Ferkai István átiratának a lényege, hogy még pergősebb, még fordulatosabb lett a cselekmény, a prózai szöveget pedig Mikó Istvánnal karöltve fülbemászó, mediterrán hangulatú dallamokkal dúsították. Mirandolinát nem kell félteni, mindenki oda van érte, tud bánni a férfiakkal, önálló, okos nő, aki kemény kézzel, magabiztosan vezeti vállalkozását, egy közkedvelt, forgalmas fogadót. Ám mindez kevés egy olyan társadalomban, ahol egy nőnek szinte kötelező férjhez mennie, és ahol nehéz eldönteni a pénznek vagy a rangnak van-e nagyobb hatalma. Természetesen mivel igazi nőről van szó, sokszor nehéz eldönteni, mikor játszik csak és mikor őszinte, mikor teszi, mondja azt, amit mások hallani akarnak, és mikor beszél a szívéből, mikor mutatja az igazi arcát, az érzékeny, esendő nőét és mikor használja tudatosan és direkt a nő fegyvereit.

Az én véleményem: Pontosan 1 évvel ezelőtt láttam ezt a társulatot játszani egy másik darabbal, én akkor teljesen szerelembe estem velük. A mostani előadást is nagyon vártam, több,mint egy hónappal hamarabb beszereztem a jegyeinket, hogy jó helyünk legyen. Egyik barátnőmet vittem el, mondván biztosan nagyon szeretni fogja és talán majd máskor is sikerült színházba csábítanom. Őszintén kellett nekem ez az 1 hét ülepedési idő, mert most sokkal másabban gondolkodom, mint egy nappal a darab után. Először is szeretnék beszélni a történetről. Nekem egy kicsit kevés volt. Egy 1,5-2 órás darabhoz tökéletes lett volna, de közel 2,5 óra után már egy picit unni lehetett a dolgokat. Ettől függetlenül egyébként érdekes volt, szerintem nagyon egyedi és tényleg ha nem lett volna ennyire elhúzva, akkor egy tökéletes darabról beszélünk. A karakterek mind egytől- egyig szimpatikusak voltak. Külön szeretném kiemelni Forlipopolit, aki nemcsak hihetetlenül szórakoztató volt, de nekem az egyik kedvencem lett. A színészek itt is nagyon jól teljesítettek, mindegyikük nagyon beleélte magát és alázattal játszott. Úgy gondolom bennük az ember soha nem fog csalódni, azért is tartom az egyik legjobb társulatnak őket. Itt is lennének, akiket név szerint szeretnék megemlíteni. Az egyik Petrik Szilárd (Forlipopoli) a másik pedig Lax Judit (Ortensia). Szilárdot nem csak azért, mert imádtam a karakterét, hanem mert hihetetlen módon tudott játszani, én ennyire jó színészi képességekkel megáldott embert is ritkán látok. A mondatait mi már szállóigeként használjuk. Judit pedig már tavaly is szimpatikus volt, most pedig bebizonyította, hogy tényleg az egyik legjobb színésznő, akit ismerek. 

A dalok nagyon fülbemászóak voltak, a fő dalt, amelyet nagyon sokszor hallhattunk az előadás során, a mai napig néha énekelgetem egy bambulós pillanatomban. Szerintem jól összerakták őket, az előadók pedig jól megoldották az eléneklésüket.

Összegezve nem volt egy rossz darab, sőt azoknak kifejezetten ajánlom, akik szeretnek hosszabb lélegzetvételű előadásokra beülni, csak mindenképpen egy olyan színházba, ahol kényelmesek a székek! Én azért szeretném megköszönni az élményt, Thália színház, benned még soha nem csalódtam, remélem következő alkalmakkor sem kell majd!